I Hate Myself for Loving You - Prológus

Sziasztok!

Sokat beszéltem már az új történetemről. Korábban elárultam, hogy a férfi főszereplők között Iker Casillas, Sergio Ramos, Cristiano Ronaldo és Zinedine Zidane mindenképp megtalálható lesz. Nos, ennél többet egyelőre nem is szeretnék megosztani, de ígérem, az első részből nagyon sok minden ki fog derülni :) Ezen kívül pedig tegnap délután feltettem a történet leírását is a főszereplők mellé, az azért enged némi bepillantást a dologba.

Nos, íme, itt lenne a prológus. Remélem, tetszeni fog :)
Jó olvasást!

*.*.*.*

- Évek óta bujkálsz, Nina. – Hangja nem számon kérő, nem is dühös. Annyiszor lefolytattuk már ezt a beszélgetést, hogy nincs, ami kihozná a sodrából. – Kérlek…! – Nem fejezi be a mondatot, tudja, hogy így is értem. Ugyanazt kéri újra és újra minden alkalommal: költözzek Madridba. Költözzek hozzá.

A lelkem mélyén nagyon is jól tudom, hogy igaza van. Hiszen a párok ezt teszik. Összeköltöznek. És bármennyire szeretném is, tudom, hogy nem várhatom el tőle, hogy elhagyja a fővárost a kedvemért. De én nem tudok visszamenni oda. Egy egész életet hagytam magam mögött három és fél éve. Egy életet, ami szép lassan tönkretett, és a szakadékba taszított. Nem hiszem, hogy képes lennék szembenézni a régi énemmel, a régi önmagammal. Nem lennék elég erős ahhoz, hogy ne rántson újra magával az az élet, ne rántson magával Madrid. Márpedig én nem engedhetem, hogy ismét a mélybe zuhanjak. Éppen elég volt egyszer felkapaszkodni. Elég volt egyszer összeragasztani a darabokra hullott szívemet.

Belekezdenék a válaszba, elmondanám újra, hogy miért nem. Felsorolnám az összes kifogásomat, minden kétségemet, de ezúttal nem hagyja.

- Nem kell találkoznod velük. Nem kell a Bernabéu közelébe sem jönnöd, ha nem akarsz. Csak gyere velem! – Szinte könyörög. – Én ezt már nem bírom. Nekem nem elég, hogy havonta találkozunk egy-két napra. Ezt nem tudom így tovább csinálni, Nina. – Még most sem veszítette el az önuralmát. Még most sem veszekszik. Szemében nincs szemrehányás, nincs ítélkezés, nincs harag. Csak fájdalom. Amit én okozok. Minden alkalommal, mikor nemet mondok. Nemet annak ellenére, hogy szeretem. Őt bántom, mert félek önmagamtól.

Könnyek gyűlnek a szemembe. A tudat, hogy fájdalmat okozok annak az embernek, akinek az életemet köszönhetem, egyszerűen elviselhetetlen. Sírásra görbülő szájjal bólogatok. Elmegyek vele Madridba. Elmegyek vele, mert ő többet érdemel.

Végül úgyis csak a remény marad. A remény, hogy lesz erőm. A remény, hogy rá támaszkodva talán képes leszek talpon maradni. A remény, hogy ő elég erős lesz mindkettőnk helyett.